Családfakutatás felsőfokon

Ügyfeleink a pontosságot,a megbízhatóságot és az igazi szakmai tudást keresik irodánkban.

Kiváló alapot nyújt,hogy a mozgatórúgó irodánkban Móczik Andrásné volt aki rengeteg

kutatómunkával és több évtizedes tapasztalatával alapította meg az iroda megteremtésének a

gondolatát.

Az ő kutatásai révén jutottunk el a komáromi könyvkiadó Szénássy Árpád nagyszerű

kezdeményezéséhez és építő tevékenységéhez.

Az iroda és ez az oldal az ő munkásságuknak állít emléket és az ő szellemiségükben folytatjuk a

munkáinkat.

Irodánk évtizedek óta folyamatosan genealógiával, örököskutatással foglalkozik, így nagy

tapasztalattal rendelkezünk az ügymenetre vonatkozólag. Teljes szolgáltatást nyújtunk ügyfeleinknek

az örökösök felkutatásától, a dokumentáció beszerzésén át, a pontos elszámolásig. A szerződésben

előre rögzített feltételeken soha nem változtatunk.

Kiterjedt partnerhálózatunknak köszönhetően a világ szinte minden táján az örökösöket..

Az eljárás során az összes tudomásunkra jutott információt bizalmasan kezeljük.

Családfakutatás:

A genealógia, azaz eredet- vagy származástan a családfák kutatásának a tudománya.

Az emberek közötti leszármazáson alapuló rokonsági kapcsolatokkal foglalkozó, az egész társadalmat

átfogó klasszikus történelmi segédtudomány.A genealógiai ismeretek már az ősidőkben is

felhasználták. Hisz ősei mindenkinek vannak.

Mindig fontosak voltak a vélt –illetve valós-ősök, a tőlük való származás felkutatása, bemutatása. A

genealógia mindig együtt fejlődött a társadalommal, alkalmazkodott az egyes osztályok, rétegek

mozgásához. Sokszor gyakorlati jellegű is volt hisz legtöbbször az öröklési jog praktikumában

alkalmazták. Sokan félregondolva családfakutatást kizárólag a nemesség kutatásával azonosították,

és mint olyant öncélúnak minősítették. Nem szabad elfeledkeznünk azonban a polgárság, az

értelmiség, sőt a parasztság vagy a munkásság genealógiájának vizsgálatáról sem.

Továbbá fontos megemlítenünk a birtoktörténet illetve a helytörténet kapcsán is a genealógiát.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a genealógia az utóbbi években egyre inkább megújuló a

moderntudományos elvárásoknak megfelelően átalakuló, széles körben felhasznált tudománnyá vált.

Az őskutatás családtörténet történeti beszámolók és hagyományok hidat képeznek a múlt és a jövő

között, és összekötik a nemzedékeket oly módon, ahogy más emléktárgyak nem képesek.

Mindenkinek vannak emléktárgyai. De egy család számára a legértékesebb emlék a családtörténete

lehet. Egy olyan emlék, ami összeköti a múltat a jövővel.

A családok történetének kutatása már az ókori világban is ismeretes volt. Az ókori Görögországban az

istenektől származtatták magukat. Az őseiket, pedig a trójai háború valamelyik hőséig vezették vissza.

A rómaiak őseik különféle érdemeit vitték át az egész nemzetségre. Síremlékeik feliratain nagy

számban maradtak fenn genealógiai adatok. Az ókori családi viszonyokra jellemző volt az

örökbefogadás. Így az örökbefogadottak megkapták az örökbefogadók őseit. Ezért gyakran a

nyilvántartásba szerepelt mind a valódi illetve az örökbefogadott személy is.

A germán népeknél a rómaiakkal szemben vérrokonságra alapuló genealógia volt a fontos.

A késő középkortól gyakori volt a polgári ősigazolás, melyet a városokban az ipari tanuláshoz,

polgárjog elnyeréséhez követeltek meg.

A genealógia fejlődése Európa különböző országaiban a reneszánsz idején indult meg, és a XVI.

századtól publikálnak különféle nyelveken, elsősorban latinul genealógiai műveket.

Legelőször az uralkodóházak, később, pedig a főnemesség, nemesség, sőt a polgárság

családtörténetéről is.

A XVII-XIX. század fordulóján a genealógia láthatóan háttérbe szorult. Ismételt fellendülése az 1820-

as évektől kezdődött. A XIX. század második felétől kifejezetten felvirágzóban volt, és tulajdonképpenfolyamatosan virágkorát éli.

A m agyarországi családokra és rokoni kapcsolataikra bőven találunk leszármazási adatokat a

középkori írásokban, de a magyar főnemesi udvarokra jellemző ősfák, csak a XVII. század első felében jelentek meg. Ezek az őskultusz jegyében a honfoglaló vezérekig vagy még messzebbre igyekeztek visszavezetni a származást akár Ádámig is. A második világháború után megindult a családfakutatás erőteljes visszaszorítása. A genealógia merev elutasítása idővel enyhült. A rendszerváltás óta ismét kedvelt téma lett a családfakutatás. Egyre többen keresik a családjuk múltját, gyökereit illetve a kutyabőrt de sokan nem tudják, hogyan kezdjék el. Motiválhatja az embert a presztízs a divat vagy éppen az üzleti lehetőségek. Azonban van akinek a letelepülés illetve az állampolgárság megszerzéséhez , kárpótlás, névváltoztatás, örökség miatt szükséges a családfakutatás.

Családfa ábrák, családfa rajzok és származási táblák készítése.

Ön elképzeli, mi megvalósítjuk

A családfakutatás során rengeteg új információt tudhatunk meg őseinkről, melyeket érdemes egy

szépen kidolgozott, nagyméretű falra kitehető családfát ábrázoló képként elkészíttetni.

Minden egyes általunk készített családfaábra egyedi, nem előre elkészített sablonos tucattermék.

Méretük egészen a plakát méretig terjedhet. Legyen szó egyenesági őseinek megjelenítéséről vagy

egy ős leszármazottainak bemutatásáról mi elkészítjük Önnek. Egyedi elképzeléseit is megvalósítjuk.

Egyszerűbb kivitelű, de igényes és mutatós családi tablók készítését is vállaljuk.

Néveredet kutatás:

Nem biztos a nevének eredetében? Németes hangzású, vagy inkább szláv? Igényelje a néveredet

kutatás szolgáltatást, hogy megtudja nevének a jelentését. A szlovák nevek eredetének, jelentésének

megállapítása szlovák anyanyelvű történész kolléga bevonásával történik, míg a német és délszláv

(horvát és szerb) eredetű nevek hivatásos tolmács által kerülnek megállapításra.

Családfa megrendelése esetén a szolgáltatás díjtalan.

A következő idegen nevek eredetében tudunk névmagyarázatot adni Önnek: bolgár, cseh, horvát,

lengyel, német, román, ruszin, szerb, szlovák

Abban az esetben, ha magyar eredetű, vagy éppen magyaros hangzású neve ellenére nem biztos az

eredetében, mi ebben az esetben is tudunk Önnek segíteni.

Mikrohistória,Helytörténet

A mikrohistóriakutatás az 1970-es években születő irányzat, aminek leegyszerűsített lényege, hogy a

mindennapok, hétköznapok történetét és szereplőit is beemelje a történelembe. Az irányzat kezdetét

Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok című, 1976-ban megjelent könyvéhez szokták kapcsolni.

Természetesen ezen irányzat is végigment/végigmegy az elfogadás stációin, a kezdet kezdetén a

tudományos előadásokban még pejoratív jelzőként említették, majd a belőle fakadó

családrekonstrukciós módszerrel kapcsolatban - Ginzburg hatására - már kijelentették, hogy ez a

történelemnek olyan, mint a biológiának a mikroszkóp. Rengeteg mindent lehetne felsorakoztatni

pro és kontra, de annyi talán vitán felül áll, hogy a történelem, a történészek számára kiszélesítette a

kutatható területet.

Családtörténeti vagy egy konkrét személy életének feltárására, település (helytörténet), vállalatok,

üzemek, intézmények történetének, szokások, identitáshoz kapcsolódó jelenségek kialakulásának

kutatásra. Mindemellett lehetőség van arra is, hogy háttérkutatás nélkül, a családi emlékek (iratok,

fotók) felhasználásával ún. családkönyvet készíttessenek.

A Helytörténet: egyrészt jelöli a helység történelmi, társadalmi fejlődésének folyamatát, a múltra

vonatkozó forrásinformációkat, adatokat, másrészt történelemtudományi tevékenységre utal,

amelynek során a kutató a hely történelmének múltját tanulmányozza, a történelem helyi

eseményeit a forrásanyagok alapján feltárja. Tudományos igényű kutatómunkát is jelent, amelynek

eredménye a helytörténetírás: tanulmányok, szemelvények, monográfiák, összefoglaló, szintetizáló

tudományos munkák.

Címertan:

A heraldika, magyarul címertan a középkori Európa lovagi kultúrájának szerves része volt. Művelése

még kevésbé tudományos, mint inkább gyakorlati feladatok körét jelentette. Ezen gyakorlatias

formájában mára visszaszorult, de például Nagy-Britanniában máig élő és működő szervezete és

hagyománya vanA heraldika a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány. Magyar elnevezése:

címertan. Tárgya szerint a heraldikának két nagy területét lehet megkülönböztetni. Az egyik a

címertudomány, amely a címertan elméleti részét alkotja. Ez foglalkozik a címeralkotás szabályaival, a címertörténettel, a címerjoggal, a címerleírással és a címerszimbolikával.

A heraldika másik, gyakorlati területe a címerművészet, amely a címerek szerkesztésével, a

motívumok és alakok készítésével foglalkozik. Ez utóbbit ma már csak néhány helyen művelik.

Értelmezés:

„a középkori fegyverhasználaton alapuló”: a címerek fő részeinek eredete a tényleges

fegyverhasználat volt, a címerábrázolások is erre a forrásra mennek vissza, és hagyományosan

megőrzik ezeket az elemeket a lovagkor lezárulta után is. A fegyverhasználaton alapuló eredetet

mutatja az is, hogy a címer szó minden nyelven a fegyverhasználattal való szoros kapcsolatot

mutatja, a fegyver szóból származik. A címer neve:

latin = arma, armorum

olasz = arma

angol = arms

francia = armes, armoiries

német = Wappen

A magyar címer szó a francia cimière szó átvétele révén kerülhetett nyelvünkbe, valószínűleg a 13.

században. Az eredetileg csak a sisakdíszt jelentő szó a magyarban jelentésbővüléssel vált a címer

egészének megnevezésévé.

„meghatározott szabályok szerint szerkesztett”: csak az a jelkép tekinthető címernek, amely a

heraldikai szabályoknak megfelel. Ez a kötöttség elsősorban a jelentős heraldikai hagyományokkal

rendelkező területeken (pl. Anglia) érvényesült maradéktalanul. A magyar címerművészetben

ugyanakkor számos aheraldikus (a heraldika klasszikus szabályait megszegő) címer is megtalálható.

„jog szerint használnak”: a címer szabályos (értsd: jogszerű) használatának mindig valamilyen

jogforrásra kell támaszkodnia. A címerek jogerejét kezdetben a szokásjog, később kodifikált jogi

környezet biztosította. A címerhasználat szorosan összefonódott a nemesi joggal, így a nemesi jogot

érintő változásokat (pl. házasság) a címerhasználat változása is követte.

„állandó jelleggel használnak”: a címer következetesen használt, állandó jelképe tulajdonosának, így

sajátos funkciói (pl. hitelesítő eszköz, tulajdonjegy) is kialakultak. Az állandóság egyben a használat

következetességét is feltételezte, vagyis a címerek önkényesen még részben sem voltak

megváltoztathatók.

A címer vagy címerviselés szabályainak meg nem felelő jelképet csak jelvénynek minősíthetjük,

ezekkel önálló segédtudomány, az insignológa = jelvénytan foglalkozik.

A címerek kialakulása a lovagi harcmodor elterjedésének köszönhető. A páncélba öltözött lovagok,

mivel arcuk nem volt látható, a megkülönböztetés érdekében pajzsukra különféle szöveteket,

állatbőröket húztak, mintákat, alakokat festettek.

A lovagság révén a címerviselés összeforrt a nemesi származással. Később már nemcsak nemesek,

hanem polgárok, városok, testületek is használhattak címert, amely – egyéb funkciói mellett – az

összetartozás kifejezésére is hivatott volt.

Azt az időszakot, amikor a címeres pajzsok még tényleges használatban voltak (lovagi seregek, lovagi

tornák) az élő heraldika korának nevezzük, ez a 12-15. századot jelenti. A 16. század óta a hanyatló

heraldika koráról beszélünk. A 16. századtól kezdődő időszak a hanyatló heraldika kora. A ’hanyatló’

kifejezés semmiképp sem értékítéletet jelent, pusztán azt, hogy a címerhasználat és a címerjog

elemei az élő heraldika korához képest elszakadtak a mindennapi használat környezetétől. A címerek

díszítő funkciója erősödik, és bár erre a korszakra már az uralkodói címeradományozás válik

kizárólagossá, a címerek jogbiztosító szerepe gyengül. A címerszerkesztés szabályai fellazulnak, a

címerek tárgyiasult formában már ritkán jelennek meg, legtöbbször képi formában lehet találkozni

velük.

A címer olyan, általában pajzson viselt, meghatározott szabályok szerint megszerkesztett színes

jelvény, melyet egy család, intézmény vagy testület a saját maga identifikálására örökletes, állandó

jelleggel használ.

Címerkutatás:

A címerek használata napjainkban újra előtérbe került. Magánszemélyek, hivatalok, települések

kezdik újra használni régi jelképüket vagy új címereket készíttetnek maguknak. A családfakutatás

során sokszor előkerül egy-egy nemesi ős a távoli múltból, aki címeradományt is nyert. Címerekkel

kapcsolatban a következő szolgáltatásainkat ajánljuk:

- Címerek készítése (kép, címerleírás vagy egyedi igények alapján)

- Címerkutatás

Címereinket a heraldikai szabályok betartásával készítjük, a modernkor követelményeinek megfelelő

technikai háttérrel és tudással. Egy címer kb. 1 - 2 hét alatt készül el.

DNS-családfa, eredetvizsgálatok(ÚJ!)

Ha érdekli származása férfi- vagy női vonalon, eredetvizsgálataink segítenek felderíteni a múltat.

Genetikai profiljának megállapítására, az Ön genetikai anyagának összetételére (hány % európai,

afrikai vagy ázsiai eredetű DNS-t hordoz) vonatkozóan az AncestrybyDNA, DNS-ősök vizsgálat szolgál.

A GPS (Geographic Population Structure, földrajzi populáció-eloszlás struktúra) Origins™ DNS teszt

lehetővé teszi, hogy DNS-e vizsgálatával legalább 1000 évre visszamenőleg meg tudja mondani,

melyik helyről származik.

Mindegyik vizsgálati készlet teljes körű információt tartalmaz a vizsgálatra vonatkozóan, valamint

mintavételi eszközöket, melyekkel fájdalommentesen lehet DNS-t gyűjteni.

Ajándékötletek:

Sok családban természetes, hogy az ősöket több generáción át számon tartják, nemcsak a

dédszülőket tudják megnevezni, de az ük-, sőt a szépnagypapának is tudják a nevét. Van olyan család,

ahol némi nyomozással, utánajárással, rokonok kikérdezésével összerakható a családfa, akár több

száz évre visszamenőleg is, főleg, ha előkerül egy-egy idősebb családtag által készített vagy őrzött

családfarajz. Ha elakadnánk a kutatással, akkor se keseredjünk el, mert több lehetőségünk is van. Az

egyik az, hogy a fellelt neveket, adatokat egy általunk tervezett családfaképre feljegyezzük. Ez akkor

is kedves ajándék, ha csak a dédszülőkig jutottunk el. Ha 1-1 jellemző tulajdonságot vagy fényképet is

mellé tudunk tenni, senki sem fogja hiányolni a családfa folytatását. A másik lehetőség, hogy

szakembert kérünk fel a munka folytatására. Több vállalkozás is foglalkozik azzal, hogy bizonyos

összeg fejében elkészíti a családfát, vállalva a levéltári kutatást, az anyakönyvek előkerítését. Ez igen

komoly munka, úgyhogy számítsunk rá, hogy el is kérik az árát, de cserébe biztosak lehetünk adataik

pontosságában. Természetesen ők azt is vállalják, hogy a fellelt neveket, információkat mutatós

képként is elkészítik. A megajándékozott biztos izgalommal fogja végigböngészni, s megkeresni a

családfa egyik ágán saját magát.

Gipsz,fa,kő és fém címerek elkészítését is vállaljuk

Árainkról érdeklődjön az „Elérhetőség” menüpont alatt

Referenciák:

A családfakutatást az egész Kárpát-medencében végzünk. A megrendelők ősei a történelmi

Magyarország, tágabb értelemben az Osztrák-Magyar Monarchia különböző szegleteiből kerültek ki.

A mai Magyarország egész területén illetve a határokon túl ívelő kutatás, mind a külhonba szakadt

magyarság,mind az emigráció részéről

Referenciákhoz-Bibliográfia,kitűntetések:

ÉVFORDULÓK. 1987. (Az Oroszlányi Helytörténeti Kör kiadványa.) Szerk.: Móczik Andrásné. Kiad. az

Oroszlányi Városi Tanács VB. Városi Könyvtára.) Oroszlány, 1987. 51.1. Oroszlányi Helytörténeti

Füzetek 1.

MÚLTUNK 1988. (Az Oroszlányi Helytörténeti Kör kiadványa.) Szerk.: Móczik Andrásné. Kiad. az

Oroszlányi Városi Tanács V. B. Oroszlány, 1989. 67.1. Oroszlányi Helytörténeti Füzetek 2.

MOCZIK Andrásné: Iskolai mintakönyvtár Oroszlányban

2003 „OROSZLÁNYÉRT” kitüntető díszoklevél

(Még mad egy dolgot be akarok ide szúrni-kb pár mondat…)